Ezzel a bejegyzéssel immár a negyedik és egyben utolsó retro-platform, az Amiga-sorozat is elrajtolt a blogon (mert ő se szeretne kimaradni), melynek gyöngyszemeit Beregi Tamás mutatja be nekünk Pixelhősök című, zseniális könyvében, melyhez igen terjedelmes játékgyűjteményt is mellékelt. Az én gépem sajnos az amigásokat vitte a legnehezebben - sokuknál ezért kénytelen voltam utánanézni az online verziónak -, ám ezek voltak azok a játékok, melyeket szinte mind, sorban végigjátszottam a cédéről.
Afterburner: Ebben az igazán különleges űrhajós játékban folyamatosan mozgásban vagyunk és még akkor is kapjuk a pontokat, ha éppen nem csinálunk semmit - egyébiránt az ellenséges légierőket kell láthatatlanul apró töltényekkel és kiköhögött füstfelhőkkel távol tartanunk. (Sega, 1987)
Alien Breed - Tower Assault: Feltételezhetően az Alien című film nyomán készült, ám mivel én azt nem láttam, számomra inkább a Half-Life-hoz (1998) hasonlít, hiszen a helyszín egy katonai bázis, amit megszálltak az idegenek, mindenfelé halott doktorok hevernek, nekünk pedig a The Chaos Engine-féle felülnézetben kell rendbe tennünk mindent ebben a shooterben. (Team 17, 1994)
Another World: Egyértelműen a kedvencem az amigások közül, dacára annak, hogy a magával ragadó atmoszféra kiváló rage game-et rejt (tiszta Abe's Oddysee). A cím önmagáért beszél: egy tudományos baleset következtében egy idegen fantáziavilágba csöppentünk, mely minden lépésnél veszélyeket rejt.
(Delphine Software, 1991)
Arkanoid: Talán az egyik legkorábbi, klasszikus brick game, többek közt a WinBrick, a Paranoid és a Ballistic nagytesója, mely a faltörős játékoktól szokatlanul még űrhajós háttértörténettel is rendelkezik. (Discovery Software, 1984)
Barbarian - The Ultimate Warrior: A Mortal Kombat nagy- és a Karateka kistestvére ez a brutális verekedős játék, ahol a későbbiekhez képest még nem puszta kézzel, hanem felettébb éles karddal, szinte minden védelem nélkül megyünk egymásnak, a vesztes testét pedig egy görbe tartású gyík vonszolja ki az arénából. (Palace Software, 1984)
Bionic Commando: Talán az egyetlen bűbájos shooter a világon, melyben az ellenségek folyton respawnolnak, nekünk pedig mindössze egy fegyverrel és egy kampóval kell túlélnünk, mellyel felfelé tudunk közlekedni. (Capcom, 1987)
Blade Warrior: A lenyűgöző hangulatú játékban a Feisthez hasonlóan egy ninja árnyaként lopódzunk az éjszakában, egy szál pengével és megküzdünk mindenféle szembejövő, random varázslénnyel a sötétben. (Image Works, 1991)
Canon Fodder: A világ legapróbb katonáit, katonai egységét kísérjük el küldetéseikre, a Zelda és a Red Alert point-n-click szerelemgyerekében, melyben fő feladatunk az egész térkép bejárása, az ellenséges erők és városok likvidálása lesz. (Virgin Interactive, 1993)
Defender of the Crown: A középkor fantasztikus világát felidéző, Honfoglaló-szerű, stratégiai játékban új földeket kell szereznünk, zsoldosokat fogadhatunk fel, lovagi tornákat rendezhetünk, nagy csatákat vívhatunk vagy éppen megrohamozhatjuk az ellenséges földesurak kastélyait. (Cinemaware, 1986)
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése