Earthworm Jim

Legeslegelőször természetesen az első résszel próbálkoztam, ám az valahogy nem nyerte el a tetszésemet - valószínűleg azért, mert első körben nem jutottam tovább a kettes pályánál. A második már annál inkább, ezért mivel nem volt elég az Earthworm Jim-humorból, úgy döntöttem, akár Zelda esetében, visszatérek és adok egy második esélyt az első résznek. És lám, tovább is jutottam és ugyanúgy, mint az MDK 2-ben vagy A Dzsungel Könyvében, teljesen új világ tárult elém...

A játék

Ha az ember szimpla, klasszikus platformjátékot vár (mint én), nagyot kell csalódnia. Bár rengeteg a "klisépálya" (vizes, poklos, ufós), mind-mind nagyon egyedi köntösbe vannak öltöztetve és gyakorlatilag több a non-lineáris minijáték / haladás, mint az egyenes, tradicionális gyaloglás-gyűjtögetés-lövöldözés, éppen ezért végtelenül izgalmas és különleges. Értem ezalatt, a harcot bungee jumping vagy az egyik bossfightot zuhanás közben, James Bond-módra; a részeket, ahol fejünk törzsünktől elválasztva indul önálló kalandokra vagy a rettenetesen idegesítő babysittelést, Peter kutyus felett (ki kell takarítani a terepet, hogy őnagysága biztonságban haladhasson), stb., stb. Időnként - ha szerencsénk van - önszántunkból, ha nem, akkor azon kívül, egy-egy szimpatikus vagy kevésbé szimpatikus bónuszszobában találjuk magunkat, ahol mindenféle extrát vehetünk magunkhoz, természetesen, csak miután megküzdöttünk értük. Ezen kívül, két pálya között, "pihenésképp", felvehetjük az űrbeli versenyt egy pszichopata, szkafanderes varjúval, majd pályánként kétszer (!) hűtjük le a bossok lelkesedését.

Hasonlóságok és különbségek

a következő részhez képest

Kivételesen fordítva nézem, hiszen előbb ismertem behatóan a második részt, mint az elsőt. A legelső megállapításom, hogy az egy sokkal nehezebb és összetettebb a kettőnél, bár kevésbé kiforrott és egyelőre kevesebb benne a random elem - a hordótestű csirke még mindig nem veri kenterbe a bébiket dobáló, óriás vöröshangyákat, de azért már súrolja a randomitás határait. Bár humorra és kreativitásra itt sem panaszkodhatunk, az alkotók az Earthworm Jim 2-ben engedték igazán szabadjára az őrületet. Fegyvereinknek sincs akkora arzenálja, mindössze két fajtát különböztetünk meg, plusz a fejünket, négy (!) aggyal, mint ostort, illetve még a zöld trutyival is üzletelnünk kell, mielőtt bevonjuk a csapatba, mert itt még nincs olyan klassz, ragadós zöld esernyőnk, ami később nagy hasznunkra lesz. A két pálya közötti közjáték tradíciója viszont megmaradt: Peter kutyus kölkei mentőakciójának itt az Andy Asteroids-pályák felelnek meg, ugyanúgy, ahogy az HP-t / töltényt is kb. lépésenként vágják hozzánk és a quicksavelés elfelejtése esetén, a checkpointok őrzik nyomunkat.

EWJ2 vs. EWJ

Hasonlóságok más játékokkal
(és easter eggek)

Nagyon szembetűnő, hogy az MDK és Earthworm Jim ugyanabból a fészekaljból kerültek ki: talán, ha Kurt és Jim elindulnának, ki-ki a maga játékában, a két pálya között feltűnő féreglyukban, egyszer biztosan összetalálkoznának (de a kedvenc játékomban meg is említem, hogy easter egg-utalás van erre a játékra). Ugyanígy, mindkét játékot rengeteg minijáték tarkítja. A Jazz Jackrabbit 2-vel való, igen nagyszámú hasonlóságra már a másik bejegyzésemben is felhívtam a figyelmet (repkedő szemek, csúszda-platformok, minden irányba lövő pisztoly, varjak, kapaszkodás), most viszont feltűnt még valami: a teleportálásnak egy az egyben ugyanaz az animációja. Nagyon valószínű, hogy ez a játék nagy mértékben inspirálta a négy évvel későbbi nyuszisat. A kampók csillogása, mely a hely fontosságát és a haladás irányát jelzi, valamint az, hogy csak az orrunkig látunk a sötétben, később a Raymanben fognak visszaköszönni. Az Earthworm Jim 2-be is áttették ugyanazt a halas bossfightot, a Mortal Kombatos "Finish him"-utalással egyetemben - úgy látszik, ez nagyon bejött nekik és a rajongóknak is.

EWJ  vs. Portal

MDK vs. EWJ
Vajon összefut valaha a két féreglyuk...?

Finish him!

Az ellenfelek

Különböző csoportokra oszlanak: vannak az agresszív fajták, így ha épp nem Donkey Kongtól (1982), akkor Macsebéktől kapjuk a pofonokat. Egyesek, ha épp nem minket ütögetnek, akkor se harapnak meg, épp csak belénk kapnak és megcsócsálnak kicsit, mint például a gőzfelhő-testű, veszettül édes kutyus, amit kicsit mindig sajnáltam lelőni - akár a Wolfensteinben vagy a Red Alertben. Vannak gusztustalanék, mint a nyáladzó aszteroiddarabkák, az első boss, a gyártelep-tulajdonos, aki romlott halakat öklendezik ránk - ő így fejezi ki, ha fáj valamije -, valamint kukacokat dobáló agyak ... Egyéb bizarr lények is előbukkannak, például a prof, aki a fejénél fogva nőtt össze egy majommal. A második pálya ellenségei külön megérnek egy misét: igen ironikus, hogy a pokolban egy hóember miatt kerülünk meleg helyzetbe, illetve remek társadalomkritika, az ugyanitt égő kishivatalnok. Bizonyos ellenfelek elkapása szuper reflexjáték, úgy mint (szintén) a kettes pálya nagy hirtelen lecsapó démonjai, valamint bossa - nagyot néztem, hogy ugyan miért van egy fehér patkánynak kilenc élete és miért nyávog, de mint utólag kiderült, az egy macska. Psycrow-t érdemes már az "autóversenyben" legyőzni, különben egy privát bolygón szenvedhetsz vele, még tíz percet.

 

Női szemmel

Először kizárólag Tommy Tallarico miatt próbáltam ki Earthworm Jimet (hiszen ő maga említette, hogy ez a kedvenc projektje), elsőként a netes verziót, később le is töltöttem a játékot. Egyik sem volt túl sikeres, mivel a demóban nem átallottak az egyik legnehezebbel, a vizes pályával promotálni, ahol nem tudtam továbbjutni, a pofozkodó majmok miatt - ezzel a résszel többszörösen meggyűlt a bajom, de erről majd később. Ellenben, a letöltött változatban egészen könnyedén megbirkóztam az első pályával és még az undorító, öklendezős jelenet sem tántorított el. Oké, ez megvolt, jött a kettes pálya (aminek nagyon tetszettek a színei, meg a zenéje), el is jutottam egy darabig, aztán megakadtam annál a résznél, ami a későbbiekben is gyenge pont maradt: a kampóról kampóra való lendülés. Itt egyszerűen beakadtam, fogalmam se volt, mi a helyes technika, hiába néztem róla videókat, míg végül egy leírás segített: lendülés közben lenyomva kell tartani  a balra- és a felfelé gombot (utána meg gyors quicksave, ha egyszer végre továbbjutottam). Nagyon elégedett voltam magammal, egészen addig, amíg jutalmul véletlenül nem a vaksötét, csillagporos bónuszszobában találtam magam, ahol se ki, se be, de mi van előttem? Kitaláltad, kampó. Az út legalább viszonylag egyértelmű volt, de a végén azért kicsit megijedtem a hatalmas, vörös macskaszempártól. A "díjnyertes" szoba viszont, ahol a legtöbb kitépett hajszálamat hagytam, míg eljutottam, A pontból B pontba, a már említett, ominózus vizes. Ha százszor nem futottam neki az őrjítően precíziós mozgást igénylő, ráadásul hihetetlenül törékeny üveggömb irányításának, ráadásul visszaszámlálásra (!!!), akkor egyszer se. Alaposan leizzadtam tőle, de szerencsére oldotta a hangulatot a semmiből előtörő óriáshörcsög, amit meg kellett lovagolnom (akár az Unravelben) és az, hogy rájöttem, hogyha felemelem magam, a fenekemnél fogva, a kis bütykökben, akkor nem vesz észre az óriásmajom. Az ötös pályával kicsit úgy vagyok, mint az MDK 2 hetesével: baromi nehéz is, meg ijesztő is, ugyanakkor egyszerűen lenyűgöző! Ugyanígy, Peter kutyussal: először nagyon-nagyon tetszett ez a pálya, de a végén már itt is téptem a hajam, ugyanis néha egyszerűen lehetetlen egyszerre ugranom, fenéken csapnom őt és kilőnöm az úttorlasz polipkart - aztán izompacsirta lesz és megbosszul. A kedvenc pályám egyértelműen a bungee jumpingos: annak ellenére, hogy kicsit elszédültem a végére és nem igazán volt tiszta, hogyan kell csinálnom, jó volt kiszakadni a linearitásból, bár azért szívesebben vettem volna több, nyugis mászkálást és picivel kevesebb játékot a játékban.

Érdekességek

• A nagy sikerű, szürreális játék egy évvel később rajzfilmsorozatot ihletett, szintén a Shiny Entertainment finanszírozásában

• Earthworm Jimet Sonic és a Tini Nindzsa Teknőcök inspirálták (Screenrant)

• A főhős eredetileg Snott, a kis zöld trutyi lett volna (Did You Know Gaming)

• Big Bruty karakterét és a hozzá tartozó pályát a játék egyik készítője, Nick Bruty tiszteletére keresztelték így (Reddit, tgunter)

• A játéktörténelem első címe volt az Earthworm Jim, ami maximális pontszámot kapott a Games Master magazintól (Moby Games)

• Doug TenNapel 27 év után vadiúj Earthworm Jim-képregénykövet készített, 2019-ben

• Steven Spielberg nagy rajongója a karakternek (Moby Games)

• A játék szellemi atyja, Doug TenNapel rendszeresen streameli élő rajz sessionjeit, itt éppen Earthworm Jimről

Készítés éve: 1994